Kis szösszenet a céges buliról és a céges újságból szerény szemmélyem tolmácsolásával.

Sajgó fejjel ébredtem. Nem is tudom milyen nap lehetett. Talán… Vasárnap. Igen. Hát persze. A szokásos vasárnap reggeli hangulat. Kimentem a fürdőszobába, a tükörből megint az az arc bámult rám. Istenem, de jól esne egy cigi, gondoltam magamban. Átkutattam a szobámat, persze egy szálat sem találtam, üres dobozt viszont annál többet. Mit csinálhattam tegnap? Kutattam az emlékeimben, de csak zavaros foltok jöttek elő. Aztán megpillantottam a nadrágomat. Mustárfoltok. Kerestem a pólómat, kissé sörszagú volt ugyan, de ez megmagyarázott mindent. Bekapcsoltam a számítógépem, és érdekes módon szerinte még csak szombat volt. Hírtelen, ám de fokozatosan kezdtek feltörni az emlékek.

Tegnap volt a Prime Rate buli, mosolyodtam el és csaptam a homlokomra. Ezt kihagyhattam volna, gondoltam utólag, mert ez a kis csattanás úgy hatott a szegény koponyámon belüli szivacsos szövetállományra, mint Fekete Pákó és Győzike duettje egy skinhead fesztiválra.
Péntek délután 4 órakor kezdtek szálingózni az emberek az udvarra. A társaság egy része még csak az asztaloknál ült és cseverészett, a másik része pedig sorban állt valamilyen üdítő italért. Azért írom, hogy üdítő italért, mert sok helyen olvashatjuk az itallapokon, hogy alkoholos italok és kissé lejjebb, hogy sörök, tehát nyugodtan említhetem egy lapon az áfonya és baracklével. Később, ahogy haladunk előre a történetben, igyekszem megcáfolni ezt a tételt!  A következő emlékképem onnan folytatódik, hogy nagyon kellemes társaság és társalgás alakult ki az asztalnál sör és virsli kíséretében (ki gondolta volna a buli neve alapján?), amikor Péter bejelentette, hogy egy kis meglepetésre számíthatunk.

Ekkor már persze mindenki tudta, hogy nem sokára Jánosunk énektudásával örvendeztet meg minket, csodálatos zenei aláfestéssel. Nem is csalódtunk, Nagy Ferót megszégyenítő hanggal és átéléssel törtek elő a hangok a torkából. Itt kell megemlítenem még Frida billentyű játékát és kitűnő énekes/vokálos hangját, Attila pontos dobolását, Péter riffjeit, és Zsolt basszusait. A zenekarnak köszönhetően egyre nagyobb sorok jelentek meg a sörös hordóknál - valószínűleg feltámadtak a szunnyadó rocker ösztönök – és egyre nagyobbak lettek a mosolyok az arcokon. Sajnos 5 szám után vége is lett volna a műsornak, ha Péter nem veti latba minden meggyőző erejét, amikor közölte Jánosunkkal, hogy vagy játszanak tovább, vagy ne jöjjön hétfőn dolgozni. Ettől persze a új erőre kaptak és még nagyobb lendülettel csaptak a lovak közé.

Az idő múltával, kezdtek eltünedezni az emberek, ne tessék összeesküvés elméleteket gyártani, vagy harmadik típusú beavatkozásokra gondolni, ez egyszerűen annak lehetett betudható, hogy a péntek délutánt sokan szeretik pihenéssel, semmittevéssel, vagy a családjukkal tölteni, ezért haza felé vették az irányt, miután szórakoztak egy jót, tele ették és tele itták magukat. Már feladtam a reményt, hogy kitaláljam hányadik sörömnél tartok, aztán arra gondoltam, hogy ez most lényegtelen is, jó magyar ember módjára, ha már ingyen van, annyit viszek haza a hasamban, amennyit tudok. Ekkor a semmiből megjelent egy pocket bike, ami egyszerre a társaság középpontjába került, mindenki ki is próbálhatta, aki akarta, több - kevesebb sikerrel. Bevallom én akkor estem át a tűzkeresztségen, az volt az első motorozásom, és nagyon élveztem, annak ellenére, hogy mindig szkeptikus voltam a motorokkal kapcsolatban, veszélyesnek tartottam, meg télen amúgy is ráfagy az ember, de most akkor is MOTORT AKAROK!

Megjött az egyik Prime Rates transporter a zene további biztosítása érdekében, amiről Dj Barnabás gondoskodott, utólag is köszönet neki érte! Főleg azért, mert olyan zenéket is berakott, amiket 1000 éve nem hallottam, pedig nagyon szerettem őket.

Úgy 7 óra felé gondoltam megiszok még egy sört, ártani nem árthat, hisz úgy is szinte lehetetlen berúgni ettől. Leültem az egyik padra, már szerettem volna lassan indulni. Ez volt az utolsó emlékem, majd itthon ébredtem. Akkor még is sikerült! Teleportáltam. Bebizonyosodott, hogy nem csak a pálinkával működik, hogy megiszok egy felest, valami szórakozóhelyen és otthon ébredek, hanem a sör is kiváló eszköz erre!
Összességében nagyon jó buli volt, szerintem mindenki élvezte, aki ott volt, én legalábbis nagyon. Köszönet érte a szervezőknek, a társaságnak és persze a sörnek és a virslinek!

Az író története természetesen csak fikció, hiszen nem is szereti az alkoholt! J